Úgy döntöttem, hogy nyitok egy új oldalt, ahol a témakör is kicsit tágabb, de persze a fogyás és életmódváltás a fő témakör! Tehát a továbbiakban megtaláltok:

WishWorkWin

Elnézést a kimaradásért kedves látogatók, de elkezdődött az egyetemen a második félévem... Viszont ez idő alatt szert tettem egy újabb zsírégető krémre, amiről mindenképp le akarom írni a tapasztalataim és ami minden eddig írt/használt krémnél erősebb, amit valaha használtam/ismertem. Ezt a terméket a kozmetikusom hozta nekem, de ahogy láttam a cég weboldalán is meg lehet rendelni, amit majd be is linkelek nektek. 

A Stella Beauty magyar cég egyik termékéről van szó, ami telis-tele van természetes összetevőkkel, amelyekről köztudott, hogy zsírégető. A krém jó a zsírégetésre, a bőrfeszesítésre. Felpezsdíti a vérkeringést az adott területen ezzel beindítja a zsírégetést valamint elvezeti a fölösleges folyadékot, salakanyagokat és persze kezeli a narancsbőrt vagy ami nekem van, a fogyási csíkokat... A krémet 20 percig kell vékony rétegben felvinni a problémás bőrterületre - én a karomra, combomra és hasamra szoktam - betekerni fóliával (ez nagyon fontos!!!). A 20 perc alatt, kipirosodik a bőr és enyhe melegségérzés lép fel. Kicsit olyan, mint amikor nyáron megégünk vagy épp a szoláriumba megég a bőr. Ez azonban mikor levesszük a fóliát és lemossuk a krémet, elmúlik a pirosság és ez az enyhe égető érzés is. Az az igazság, hogy én nagyon örültem ennek a hatásának. Végre egy krém, aminek ÉRZEM az erős hatását. Éppen ilyen erős és hatásos terméket kerestem. Én igazából azért kezdtem el használni, mert megereszkedett a bőröm, látszanak a fogyási csíkok, a gyors súlyleadás miatt. Nyilván annyira még nem drasztikus, de éppen annyira csúnya, hogy elkezdjek most már kezdeni vele valamit. Az ára is teljesen korrekt, főleg, hogy fél literes. Mindenkinek ajánlom. Jobban, mint az eddigieket. Kár, hogy ezt még csak most fedeztem fel! A képre kattintva eljuttok a termék hivatalos weboldalára.

Amikor én elkezdtem diétázni (századszorra), de induljunk onnantól, amikor végre be is indult a fogyás (augusztus 5) az öröm mellett sok negatív dolgot is tapasztalnom kellett. Az az igazság, hogy akárhányszor tudtam meg hamis/igaz információkat a fogyásról, sehol sem olvastam vele járó negatív tapasztalatot. Pedig van, hisz nincsen rózsa tövis nélkül, de ezt valahogy mindenki elfelejti. Nem csoda, hisz mindenki szívesen visel el néhány kellemetlenséget, míg meg nem szokja az új életét. Igen, ne is fogyásról inkább életmódváltásról beszéljünk. Remélem, senki nem fogja ezt lebeszélésként venni, vagy senkire nem fog ez csüggesztően hatni, nem ez a célom, hanem ezt is tudatni. Amikor én elhízott voltam - ráadásul betegség miatt - azt mondtam: "bármit megtennék és bármit elviselnék, csak fogyjak le teljesen". Én ezt mai napig tartom és bármi szenvedést elviselek, akármeddig is akár, mert az amilyen testbe voltam zárva, az volt számomra az igaz büntetés, minden más csak megváltás.

1. Lemondásokkal jár
Akárhol olvasod azt a marketingszöveget, hogy "lemondások nélküli fogyás", az hazugság. Áldozatot kell hozni érte és bizony töménytelen dologról le kell mondani. Nyilván, a dolgok többségét csak "lecseréljük", elkezdjük ugyanazokat az ételeket diétásan készíteni (erről korábbi bejegyzésben írtam), viszont én a fél év alatt rájöttem, hogy mennyi mindentől meg kellett válnom, amit szeretek. Persze, megvehetek mindent,de nem úgy; amikor kiderült a cukorbetegség, le kellett mondanom a minden esti fagyizásokról nyáron, le kellett mondanom arról, hogy beülök a kedvenc kávézómba, meg kellett válnom a strandokon a fagyis-jegeskávéktól, a lángostól, a kedvenc Magnum pezsgős jégkrémemtől, a gumicukortól, a kedvenc bonbonomtól, a MilkyWay-től, a kedvenc joghurtomtól, vendégségben ha megkínálnak sütivel nem vehetem el, nem ülhetek be egy cukrászdába, nincs több fagyikehely, nem rendelhetek egy tál spagettit a kedvenc olasz éttermemben, se tésztát és még sorolhatnám. Van diabetikus, de nem olyan. Így végigsorolva, nagyon nagy szívfájdalom végiggondolni - és biztos vagyok benne, hogy még kihagytam egy rakás dolgot. De én döntöttem úgy, hogy megválok ezektől és meg is ajándékozott a sors a fogyással. De ehhez kell némi szenvedés. Nem tagadom, sokszor fojtotta el a torkom a sírás eleinte, amikor végignéztem a boltok polcain, és mindentől meg kellett válnom, ami ott van. Szóval ne higyjük, hogy áldozat nélkül kapunk az élettől valamit.

2. Kellemetlen érzések
Amint az ember megválik a régi egészségtelen életétől (cukrot, fehér lisztet tartalmazó táplálkozás) a szervezete elkezdi hiányolni és ameddig meg nem szokja, bizony fog harcolni és tüntetni; eleinte állandó éhségérzetet éreztem és evés közben is éhes voltam, úgy éreztem, semmi nem szünteti meg az éhségérzetem, puffadtam, görcsölt a gyomrom és azt is kimondom, hogy vagy a hasam ment vagy székrekedésem volt, arany középutat sajnos nem találtam. Eleinte annyi salátát ettem, hogy aztán ha megláttam egy salátalevelet, majdnem elhánytam magam. De megszoktam és megszerettem, a tünetek pedig elmúltak. Persze, az mai napig fenn áll, hogy ha nem a szokott időpont körül étkezek, akkor szintén fellép a hasgörcs, puffadás kombó. De legalább van belső motiváció.. Ja igen és persze, ha valami cukrosból egy falat legurulna, na akkor aztán lesz nemulass: a gyomrom olyan hangot ad ki, mintha egy traktor lenne és lesz szaladás a mellékhelységre... 

3. Visszautasítani - kiakadni
Nem tudom miért, de mielőtt elkezdtem fogyni, körülöttem mindenki annyira tudott okoskodni, de segíteni senki. Utólag pedig már tudom is, hogy mennyire tudatlanok voltak azon a téren, hogy hogy lehet lefogyni. Ha ilyen emberekre bíztam volna magam, valószínű ma is 86 kiló és nem 66 lennék. A lényeg, hogy ha elmegyek vendégségbe, mindenki szeret tukmálni és az ember nem is szívesen utasítja vissza, mert bunkósságnak tartja; de én úgy voltam vele, hogy elég nyomós okom van rá (diabétesz) na meg, inkább az egészségem mint más sértettsége, de szerencsére az emberek megértőek voltak. A másik dolog, hogy el vagyok halva, hogy épp azok, akik papoltak nekem eleinte, most azok állítanak elém nagy akadályokat: "ohh hát egy falatot csak ehetsz", "jaj ne mondd már, hogy egy kicsit sem lehet". Na ez az a pont, ahol eldurran az agyam. Az én döntésem, hogy mit eszek, ms ne is befolyásoljon. Hogyne kívánnám már azt a kis rózsaszín miniont, de nem akarom megenni, mert akkor örökre romba dőlne a kitartásom.

4. Jellemváltozás: ingerültség
Van az a mondás, hogy aki külsőre változik, a belsője is fog és fordítva. Ez igaz bár én eleinte nem hittem. Nos az az igazság, hogy én inkább átváltoztam, mert az akkori jellememből tulajdonképpen semmi nem maradt meg. Azt viszont el kell, hogy mondjam, hogy jó irányba változtam; keményebb lettem, kitartóbb, nagy önfegyelmem van, tekintélyes és tiszteletre méltó lettem, nem hat meg semmi, kicsit közönyös is, racionális és abszolút elszállt belőlem az érzelmesség, humoros és mocskosul őszinte lettem. Na meg, idegbeteg is... Ez egyébként nekem a gyógyszertől is lehet és attól, hogy csak diétáztam eleinte, sportolni pedig nem. Ha egy hét kardio is kimarad, már teljesen feszült vagyok. Szóval, sportoljatok is mindenképp, hogy levezessétek a feszkót.

Azt hiszem ennyi lenne; itt kivédeni ki lehet párat illetve majd megszűnik vagy megszokjuk, szóval nem kell aggódni! 

Olvasd el a challenge II. első heti eredményeit és a mai napomat.

Örülök, hogy már is van eredménye, eddig ugyanis 1.5 kilót fogytam le egy hét alatt. Nos, a legtöbb helyen ezt egy hónap alatt kellene. Az lenne a normális, de mivel visszahízni nem fogok már soha és rosszulléteim sincsenek, szóval nem hiszem, hogy ez gond. Egyedül a bőröm miatt addógom egy kicsit, mert most már kialakultak kritikus helyek, ahol nem húzódtak vissza. Nyilván ilyen mértékű fogyástól, ennyi idő alatt, nem is fog, de igyekszem hűségesen krémezni (bár sajnos sokszor kifelejtem, pedig egyszer már megmentette a bőröm az Avon krémje, a Cellu Break 5D, amiről itt írtam többet). Épp most rendelek belőle egy újabb adagot, duplán természetesen. 

Amikor kiírtam a május 31-ig tartó új kihívást, rettegtem attól, hogy nem fog sikerülni, féltem, hogy most egy pát hétig megállt a fogyásom, és kétségbe voltam esve, hogy mi van ha nehezen fog beindulni és nem tudok a terv szerint haladni. De, amikor elkezdtem 68.1 kiló voltam, ma pedig már 66.6 kg (micsoda ördögi szám..). Ez az egész nyilván a táplálkozásnak és a mozgásnak tudható be.

Most szeretnék nektek itt megválaszolni néhány kérdést, amit mostanában a legtöbbször hozzám szegeznek; minden húst lehet-e enni, miben sütök, milyen köreteket eszek, számít, hogy hány órakor eszel, rendszerességről,hogy tanulják meg, hogy mit lehet enni-mit nem, mi a helyzet az édességekkel...?

Egyébként van egy ismerősöm, akivel épp rólam és a táplálkozásomról beszéltünk. Ő egy bizonyos orvosi fogyasztókeveréket szed, amit személyre szabva készítenek. Emlékszem, anno nekem is felírták ennek az elérhetőségét, én pedig széttéptem azt a lapot és kidobtam és felháborodottan, sírógörccsel távoztam, hogy akkor sem fogok ilyenekbe belemenni. Még szerencse, hogy nem tettem, mert emellett a por mellett nem lehet enni. Igen, jól olvastad. Hát akkor, persze, hogy lefogysz. A nagy titka, hogy eltelít, de fehérjét és néhány tápanyagot bejuttat a szervezetedbe. Őszintén szólva én gyűlölöm az ilyesfajta "csodaszereket". Ehhez nem kell orvos. Ez semmit nem segít. Egyébként meg, értelmes ember nem késztet éhezésre senkit egy hónapig.  Na visszatérve. Ő ezt használja és ugyan mindig kézzel lábbal próbálom meggyőzni, hogy ne tegye, az a válasza, hogy "én úgyse tudnám betartani amit te csinálsz, meg fogalmam sincs mibe mennyi szénhidrát meg cukor van, nem tudom mit lehet és mit nem"(hozzáteszem, évek óta azzal küzd, hogy ugyan lefogy 10-15 kg-t a 40 kg-s feleslegéből, de amint befejezi ezt a "diétát" visszahízik). Az igazság az, hogy én is kétségbeestem, hogy ezt hogy fogom megtanulni és két hét alatt belerázódtam, de van ettől könnyebb út is azt is leírom. A lényeg a beszélgetésben, hogy valaki még nemhogy sportolni lusta, de még arra sem veszi a fáradtságot, hogy engem meghallgasson. Teljes passzivitás. Aki hasonlóképpen vélekedik, mint nekem ez az ismerősöm, annak szól legfőképp ez a bejegyzés.

Három dolgot jegyezz meg: a zsír a barátunk (olyan téren, hogy az a zsír, amit te megeszel, sosem lesz a te zsíród, mert a szervezetedbe nem tud beépülni. A gyorsan felszívódó szénhidrát (ami a fehér liszt) és a cukor az ellenségünk. Ennyi. Kezdetnek ezt jegyezd meg. A szénhidrátot és a cukrot alakítja át a szervezet zsírrá. Elsőként a hasadon megtapadva. Na de, ettől még csak tisztáztunk pár dolgot, de még nem segítettem. Ilyenkor mindenki pánikba esik, hogy hogy vásároljon és milyen ételeket főzzön, új receptek...stb. Nem kell! Egyszerűen, minden ételedbe helyettesítsd a cukrot és lisztet.

Hol tudod beszerezni?
Nagyobb üzletláncokban vannak külön polcok ételallergiásoknak illetve kifejezetten ételallergiásoknak üzlet és ahová én járok és amit én választottam: Update üzlet. Oda bemegyek és mindent megtalálok és nyugodt szívvel bármit megvehetek, nem kell válogatni. Mindent.
Persze, vannak dolgok, amelyek másol is megtalálhatóak: például vajak (leginkább natúr, ízesítettbe talán előfordulhat némi cukor), pékáruk, tészták.

Receptek?
Éppenséggel kereshetsz újakat, de mindent amit eddig ettél ehetsz: csak cseréld le a fehér lisztet és az abból készült hozzávalókat, a cukor pedig édesítőszerrel. Én augusztus óta így étkezem. Bármit elkészítek, csak épp diabetikusan. 
Nos, köretnek leginkább zöldségek, tudom sablonos és unalmas. Heti egyszer VAGY burgonya (bárhogy elkészítve) VAGY tészta VAGY rízs. Hamar hozzá lehet szokni egyébként.
Húsokból mindenfélét lehet, egyedül a lazac az, amiben kicsit több szénhidrát van, de nem hiszem, hogy az egy mindennapos húsféle, sőt, még talán havonta sem eszik ilyet az ember, de még lehet, fél évente sem, akkor ritkán pedig simán belefér. Az én személyes kedvencem a kókuszzsír. Imádom az ízét azoknak a húsoknak, amelyek ebben sültek, hihetetlen jó ízt ad. Bár ez ennek az ára kicsit húzós, szóval amivel néha leváltam, az az olíva olaj. 

Rendszeresség
Számít? Igen, nagyon. Én augusztus 5-e óta a reggelin kívül mindig ugyanakkor étkeze(nyilván az első ébredéstől függ). Persze van, ha közbe jön valami, akkor sem borul fel a világ. De az egész nap nem eszek, este telezabálom magam szindrómát felejtsük el. Tudom, suli, meló melett talán nehéz betartani, de próbáljuk meg, a mi döntésünk. Amikor ehhez hozzászokunk, minden könnyebb lesz. Bár nekem jött eg olyan dolog is, amitől felborult a vacsi időpontja és 3-4 órával eltolódott. Ez nekem már főleg gondot jelent, mivel cukorbetegként 2 óránként ennem kell valamit, hogy megfelelő legyen a vércukorszintem. Ez nem csak annak leesését okozta, hanem az emésztésem is teljesen felborult és jöttek a tipikus tünetek: puffadás, rossz közérzet, korgás és a többi. Ezután nyilván ha próbálunk visszaszokni, akkor ezek a tünetek egy hét alatt megszűnnek.

Édesség
Amikor végleg lemondtam a cukorról és lenulláztam a bevitelét teljesen (csak természetes cukrok pl gyümölcsökből) akkor a szervezetemben hihetetlen hiányérzet tűnt elő és alig bírtam megállni. Komolyan mondom, soha, semmihez nem kellett ekkora önuralom. Szó szerint szenvedtem, kínlódtam és volt, hogy a sírás is rámjött. Nyilván sokként érte a szervezetem is, hogy egyik napról a másikra teljes megvonásban részesült. Eszméletlen nehéz volt. A diétában nincs semmi nehezebb, ezt biztosan állítom. Egyébként, mai napig csorgatom a nyálam és mint, akkor, most sem szegem meg, bár már jóval könnyebb, de azért, még mindig nagy önfegyelem kell hozzá. Éppen ezért is, táblaszámra veszem a diabetikus csokikat, amelyek azért nem elégítenek ki teljesen, éppen ezért legtöbbször 3 kocka fogy belőlük... De ráálltam arra, hogy diabetikus palacsinta (Update boltokban lehet kapni külön palacsintalisztet) és diabetikus fagyik, pudingok, sütik. Talán engem ez megnyugtat, de nyilván a szervezetemben a hiány nem csökken. Nem is tudom mikor fog, de épp mikor a minap megettem 2 általam sütött diabetikus palacsintát diabetikus mogyorókrémmel (♥) az egyik ismerősöm is kínáltam volna, aki nagyot nevetett, mikor meglátta a barna színű tésztáját. Szóvá is tette, hogy na ő ezt nem csinálná, de végülis megette, de odaszúrta, hogy "Hát, te se fogsz többet egy jót enni". Hát... Lehet... :D Ezt mindenkitől megkapom, de én mikor épp a legelhízottabb voltam, megfogadtam, hogy bármit megteszek a fogyásért és ez most sem változott, így is teszek.
A kívánat pedig egyébként is csak egy dolog. Nekem már amibe nincs cukor is édeskésnek érzem, más pedig rosszul van mellettem, hogy milyen borzalmasan ízetlen. Aztán ha én visszakozok, hogy "de nem is", akkor rám förmednek, hogy persze, mert már azt sem tudom, mi az az édes és cukros. Nos, ennek nagyon örülök! ;) Nem is akarom! :)