Amikor kiírtam a május 31-ig tartó új kihívást, rettegtem attól, hogy nem fog sikerülni, féltem, hogy most egy pát hétig megállt a fogyásom, és kétségbe voltam esve, hogy mi van ha nehezen fog beindulni és nem tudok a terv szerint haladni. De, amikor elkezdtem 68.1 kiló voltam, ma pedig már 66.6 kg (micsoda ördögi szám..). Ez az egész nyilván a táplálkozásnak és a mozgásnak tudható be.

Most szeretnék nektek itt megválaszolni néhány kérdést, amit mostanában a legtöbbször hozzám szegeznek; minden húst lehet-e enni, miben sütök, milyen köreteket eszek, számít, hogy hány órakor eszel, rendszerességről,hogy tanulják meg, hogy mit lehet enni-mit nem, mi a helyzet az édességekkel...?

Egyébként van egy ismerősöm, akivel épp rólam és a táplálkozásomról beszéltünk. Ő egy bizonyos orvosi fogyasztókeveréket szed, amit személyre szabva készítenek. Emlékszem, anno nekem is felírták ennek az elérhetőségét, én pedig széttéptem azt a lapot és kidobtam és felháborodottan, sírógörccsel távoztam, hogy akkor sem fogok ilyenekbe belemenni. Még szerencse, hogy nem tettem, mert emellett a por mellett nem lehet enni. Igen, jól olvastad. Hát akkor, persze, hogy lefogysz. A nagy titka, hogy eltelít, de fehérjét és néhány tápanyagot bejuttat a szervezetedbe. Őszintén szólva én gyűlölöm az ilyesfajta "csodaszereket". Ehhez nem kell orvos. Ez semmit nem segít. Egyébként meg, értelmes ember nem késztet éhezésre senkit egy hónapig.  Na visszatérve. Ő ezt használja és ugyan mindig kézzel lábbal próbálom meggyőzni, hogy ne tegye, az a válasza, hogy "én úgyse tudnám betartani amit te csinálsz, meg fogalmam sincs mibe mennyi szénhidrát meg cukor van, nem tudom mit lehet és mit nem"(hozzáteszem, évek óta azzal küzd, hogy ugyan lefogy 10-15 kg-t a 40 kg-s feleslegéből, de amint befejezi ezt a "diétát" visszahízik). Az igazság az, hogy én is kétségbeestem, hogy ezt hogy fogom megtanulni és két hét alatt belerázódtam, de van ettől könnyebb út is azt is leírom. A lényeg a beszélgetésben, hogy valaki még nemhogy sportolni lusta, de még arra sem veszi a fáradtságot, hogy engem meghallgasson. Teljes passzivitás. Aki hasonlóképpen vélekedik, mint nekem ez az ismerősöm, annak szól legfőképp ez a bejegyzés.

Három dolgot jegyezz meg: a zsír a barátunk (olyan téren, hogy az a zsír, amit te megeszel, sosem lesz a te zsíród, mert a szervezetedbe nem tud beépülni. A gyorsan felszívódó szénhidrát (ami a fehér liszt) és a cukor az ellenségünk. Ennyi. Kezdetnek ezt jegyezd meg. A szénhidrátot és a cukrot alakítja át a szervezet zsírrá. Elsőként a hasadon megtapadva. Na de, ettől még csak tisztáztunk pár dolgot, de még nem segítettem. Ilyenkor mindenki pánikba esik, hogy hogy vásároljon és milyen ételeket főzzön, új receptek...stb. Nem kell! Egyszerűen, minden ételedbe helyettesítsd a cukrot és lisztet.

Hol tudod beszerezni?
Nagyobb üzletláncokban vannak külön polcok ételallergiásoknak illetve kifejezetten ételallergiásoknak üzlet és ahová én járok és amit én választottam: Update üzlet. Oda bemegyek és mindent megtalálok és nyugodt szívvel bármit megvehetek, nem kell válogatni. Mindent.
Persze, vannak dolgok, amelyek másol is megtalálhatóak: például vajak (leginkább natúr, ízesítettbe talán előfordulhat némi cukor), pékáruk, tészták.

Receptek?
Éppenséggel kereshetsz újakat, de mindent amit eddig ettél ehetsz: csak cseréld le a fehér lisztet és az abból készült hozzávalókat, a cukor pedig édesítőszerrel. Én augusztus óta így étkezem. Bármit elkészítek, csak épp diabetikusan. 
Nos, köretnek leginkább zöldségek, tudom sablonos és unalmas. Heti egyszer VAGY burgonya (bárhogy elkészítve) VAGY tészta VAGY rízs. Hamar hozzá lehet szokni egyébként.
Húsokból mindenfélét lehet, egyedül a lazac az, amiben kicsit több szénhidrát van, de nem hiszem, hogy az egy mindennapos húsféle, sőt, még talán havonta sem eszik ilyet az ember, de még lehet, fél évente sem, akkor ritkán pedig simán belefér. Az én személyes kedvencem a kókuszzsír. Imádom az ízét azoknak a húsoknak, amelyek ebben sültek, hihetetlen jó ízt ad. Bár ez ennek az ára kicsit húzós, szóval amivel néha leváltam, az az olíva olaj. 

Rendszeresség
Számít? Igen, nagyon. Én augusztus 5-e óta a reggelin kívül mindig ugyanakkor étkeze(nyilván az első ébredéstől függ). Persze van, ha közbe jön valami, akkor sem borul fel a világ. De az egész nap nem eszek, este telezabálom magam szindrómát felejtsük el. Tudom, suli, meló melett talán nehéz betartani, de próbáljuk meg, a mi döntésünk. Amikor ehhez hozzászokunk, minden könnyebb lesz. Bár nekem jött eg olyan dolog is, amitől felborult a vacsi időpontja és 3-4 órával eltolódott. Ez nekem már főleg gondot jelent, mivel cukorbetegként 2 óránként ennem kell valamit, hogy megfelelő legyen a vércukorszintem. Ez nem csak annak leesését okozta, hanem az emésztésem is teljesen felborult és jöttek a tipikus tünetek: puffadás, rossz közérzet, korgás és a többi. Ezután nyilván ha próbálunk visszaszokni, akkor ezek a tünetek egy hét alatt megszűnnek.

Édesség
Amikor végleg lemondtam a cukorról és lenulláztam a bevitelét teljesen (csak természetes cukrok pl gyümölcsökből) akkor a szervezetemben hihetetlen hiányérzet tűnt elő és alig bírtam megállni. Komolyan mondom, soha, semmihez nem kellett ekkora önuralom. Szó szerint szenvedtem, kínlódtam és volt, hogy a sírás is rámjött. Nyilván sokként érte a szervezetem is, hogy egyik napról a másikra teljes megvonásban részesült. Eszméletlen nehéz volt. A diétában nincs semmi nehezebb, ezt biztosan állítom. Egyébként, mai napig csorgatom a nyálam és mint, akkor, most sem szegem meg, bár már jóval könnyebb, de azért, még mindig nagy önfegyelem kell hozzá. Éppen ezért is, táblaszámra veszem a diabetikus csokikat, amelyek azért nem elégítenek ki teljesen, éppen ezért legtöbbször 3 kocka fogy belőlük... De ráálltam arra, hogy diabetikus palacsinta (Update boltokban lehet kapni külön palacsintalisztet) és diabetikus fagyik, pudingok, sütik. Talán engem ez megnyugtat, de nyilván a szervezetemben a hiány nem csökken. Nem is tudom mikor fog, de épp mikor a minap megettem 2 általam sütött diabetikus palacsintát diabetikus mogyorókrémmel (♥) az egyik ismerősöm is kínáltam volna, aki nagyot nevetett, mikor meglátta a barna színű tésztáját. Szóvá is tette, hogy na ő ezt nem csinálná, de végülis megette, de odaszúrta, hogy "Hát, te se fogsz többet egy jót enni". Hát... Lehet... :D Ezt mindenkitől megkapom, de én mikor épp a legelhízottabb voltam, megfogadtam, hogy bármit megteszek a fogyásért és ez most sem változott, így is teszek.
A kívánat pedig egyébként is csak egy dolog. Nekem már amibe nincs cukor is édeskésnek érzem, más pedig rosszul van mellettem, hogy milyen borzalmasan ízetlen. Aztán ha én visszakozok, hogy "de nem is", akkor rám förmednek, hogy persze, mert már azt sem tudom, mi az az édes és cukros. Nos, ennek nagyon örülök! ;) Nem is akarom! :)