Ez talán a legnehezebb feladat, elkezdeni. De talán, mert itt egy új év, valamennyire nagyobb a motiváció. :)

Tulajdonképpen, először ki kell tűznöd magadnak, hogy mit is szeretnél. Fogyni? Mennyit? Na és persze hogyan? Milyen módszerrel? Tény, hogy én már könyvet tudnék írni arról, hogy mennyi féle fajta fogyókúrát próbáltam ki, mennyi dolgot félreismertem és mennyi mindent nem tudtam, de szerencsére két év alatt már sikerült beletanulnom.
Nos, első lépésként, a saját esetemből tanulva - még ha ez nem is fog kellemesen hangzani, de menj el elsőként egy vérvételre. Sosem lehet tudni és Isten őrizz, hogy árts magadnak valamivel! Mindenképp nézesd meg, rendben vagy-e, hogy lehetséges e sportolnod intenzívebben - főleg akkor fontos ez a kérdés, ha évekig nem mozogtál és/vagy mozgásszegény életmódot folytattál mindeddig. Másrészt erre szükség van az étkezés miatt is. Lásd esetemben cukorbetegség. Persze, sokan hihetjük, hogy "hát akkor csak nem eszek cukrisat". Való igaz, de én sokáig küzdöttem eleinte azzal, hogy mindig nagyon kórosan alacsonyra leesett a cukrom így állandó rosszullétek - szédülés, hányás - kerülgettek. Szóval ezért fontos, hogy tudd egészségesen és biztonságosan kezdeni az új "projekted".

Ha ez meg van, bár be tudod határolni, hogy mit hogyan. Aki úgy gondolja, dietetikushoz is elmehet. Én is voltam a legelején és bár ez orvosfüggő én elégedett voltam és kaptam egy szuper kiskönyvet, kalóriatáblázattal és cukormentes receptekkel - habár akkor még nem tudtam, hogy cukorbeteg vagyok.

Sokan nagyon nehéznek és gyötrelmesnek gondolják, hogy hogyan fognak beletanulni a kalóriaszámlálásba, a szénhidrátmennyiség számontartásába és persze abba, hogy teljesen ki tudják iktatni a cukrot. Ha szénhidráttal néha meg is szegjük, a cukor egy méreg, azt mindenképp iktassuk ki és inkább természetesen vigyük be (pl. gyümölcsökből). Amióta életmódot váltottam egyszerűen el vagyok halva, hogy mennyire sok cukrot esznek az emberek. Nem csak ételekből, nasikból visznek be töménytelen mennyiséget, de ártalmatlnnak hitt üdítők is tele vannak nyomva. Sőt jobbat mondok.. A diétásnak hitt joghurtok is... Egyébként, nem kell megijedni, nem nehéz. Főleg nem kell pánikszerűen receptek után kapkodni: maradjunk az eredeti recepteknél, csak cseréljük ki az ártalmas dolgokat, ami a cukor, fehérliszt, és minden ami fehérlisztből készült (pékáruk, tészták). Mindössze, ennyi. Használjunk inkább édesítőt, természetes édesítőt, teljes kiörlésű pékárukat, hiszen azok lassan felszívódó szénhidrátok. Ezek már önmagukban olyan hihetetlenül megváltoztatják majd az alakunkat, hogy az ember alig fog hinni a szemének. Én már 16 kilót adtam le eddig, a diabetikus étrenddel, 4 hónap alatt. Ez lehet, hogy valakinek hosszúnak tűnik, de még ez is sok, mert elvileg az egészséges, ha havonta 1-1,5kg-t adunk le. De gondoljunk az esetembe: havonta -4kg, ami heti -1kg-t jelent. Így máris jobb az arány, nem? :) Eddig pedig még nem is sportoltam mellé, de már azt is elkezdtem, mert elkezdtem fogyni az izmaimból is.
Persze, mondhatni nekem könnyebb volt belekezdeni, mert rákényszerültem... De éppen ezért volt nehéz. Egyébként, nem kell sok dologról lemondani és beszerezhető minden. Mindössze a gyorsan felszívódó szénhidráttol és a cukortól kell megvállni. Én nem számolom a kalóriát sem, nem érdemes, hisz semmi hízlalót nem viszek be a szervezetembe.

Valóban nehéz minden kezdet. Én például a teljes kiörlésű tésztákkal nem vagyok kibékülve... Gyűlölöm, ha rájuk gondolok is elfog a hányinher sajna... Pedig nagyon tésztás voltam, nehéz volt megvállni a házi tésztáktól és átállni az egészségesre... De inkább mellőzöm a tésztaféléket, mert csak elrontja a finom tészta illúzióját :)

Az első 1-2 hónap rettenetesen nehéz volt: mivel töménytelen cukormennyiséget viszünk be úgy, hogy észre sem vesszük, mikor teljesen megvontam magamtól, a szervezetem mintha megőrült volna és hihetetlenül elkezdte hiányolni a cukrot. Minden édességet megkívántam és folyamatosan úgy éreztem, ezt nem elégíti ki semmi. Ezt nagyon nehéz megállni, néha mai napig. De mivel árt, lemondtam róla és boldog vagyok, hogy kitartottam. A következő "cukorhiány" hullám karácsonykor jött rám... Rokonságba gondolhatjátok, milyen nehéz volt nemet mondani..:) De a jutalmam -3kg volt, karácsony után... Ezt nem sokan mondhatják el :D

A lényeg, csak annak fog sikerülni, aki kitartó és tényleg komolyan gondolja. Bizony, meg kell érte szenvedni, aki pedig erre nem képes, nem is érdemli az eredményt, pedig az mindenért kárpótol.

Egyébként, egy teljes váltáshoz, egy új élethez 3 év alatt szokunk hozzá úgy, hogy nem akarjuk megszegni és a szervezetünk is megbékél és megszereti. Ez számomra hihetetlen volt, de miután még fél év után is sokszor elgyengülök, elhiszem. Hisz nem ehetem már a kedvenc gyros-tálam, nincs több gyorskaja, nincs pizzarendelés - max ha sütök magamnak diabetikusat. Nincs több jegeskávé a strandon... Ha nincs diabetikus fagyi, akkor attól is meg kell válnom, nincs több finom, édes koktél este a bárban és még sorolhatnám. Viszont, nincs több csalódás a tükör előtt, nincs több szűk ruha, nincs több beszólás mástól. Mikor visszahallom a dícséretet, mindenért kárpótol. 

Visszatérve az étkezésre, a gyümölcsöket magunktól megszeretjük, elkezdjük majd kívánni, mert a szervezet keresi az édeset, a cukrot - ami a gyümölcsökben ártalmatlan, hisz természetes. Én is így voltam. Soha ennyi gyümölcsöt nem ettem azt hiszem eddigi életem során összesen, mint ezalatt a lassan fél év alatt. Nem telik el úgy nap, hogy ne ennék. 

Szóval igen, nehéz és nem egyszer, hanem sokszor kell megállni, határozottnak kell lenni és ha megkínálnak, nemet kell tudni mondani. Ez volt a legnehezebb mert az emberbe benne van a saját maga elhatározása és az is, hogy épp nem akarja megbántani a házigazdát. De én már hozzászoktam és mentségként felhozom, hogy "de sajnos ilyet nem ehetek" és nem is akarok.

Hatalmas erőt és kitartást kívánok mindenkinek! Remélem, én segítek nektek, hogy előre szembesítek néhány problémát a saját tapasztalataimből ;P

Következő bejegyzésben: Hogyan kezdj bele - sport